,,Már érlelődött bennem a döntés"

A megye egy legutóbbi idényének negyedik helyén záró Berkenye edzői posztjától elköszönő Bodonyi Béla elégedett volt csapata teljesítményével.
 
 

,,Már érlelődött bennem a döntés"

A megye egy legutóbbi idényének negyedik helyén záró Berkenye edzői posztjától elköszönő Bodonyi Béla elégedett volt csapata teljesítményével.
 
 
 
 
 

,,Már érlelődött bennem a döntés"

A megye egy legutóbbi idényének negyedik helyén záró Berkenye edzői posztjától elköszönő Bodonyi Béla elégedett volt csapata teljesítményével.

A Berkenye együttese a negyedik helyen fejezte be az előző szezont a megye egyben. A tizenhat győzelmen kívül hat remit és két vereséget elkönyvelő gárdát a mögöttünk hagyott időszakban vezetőedzőként irányító Bodonyi Béla az utolsó fordulót követően úgy határozott, feláll a nyugat-nógrádi klub kispadjáról, nevezett szakemberrel immáron volt csapata szereplése kapcsán beszélgettünk.

- Milyen érzésekkel tekint vissza a legutóbbi idényre?

- Rendkívül jó érzésekkel, mert úgy érzem, büszke lehet a Berkenye, bár éremmel nem párosult a ragyogó teljesítmény - kezdte Bodonyi Béla. Ugye csak a kimagasló produkciót nyújtó bajnoktól szenvedtünk vereséget, talán a hazai meccs lehetett volna szorosabb, de a rangadókból azért remekül jöttünk ki, mondhatom, hogy az első helyen záró csapat pedig kimagaslott a mezőnyből, az Érsekvadkertet mindkétszer megvertük, a Cereddel döntetleneket játszottunk, míg a Salgótarján csak egy pontot tudott szerezni ellenünk két mérkőzésen. Ami hiányérzet, hogy elsősorban az elhullajtott pontok miatt nem végeztünk a dobogón, a Karancsberény elleni otthon lejátszott vagy a szécsényi bajnokin egyaránt voltak nyerési esélyeink, míg Rimócon négy-egyes előnyről "sikerült" ikszre hozni a találkozót. Ok még továbbá, a rendkívüli, gyakorlatilag példátlan sérüléshullám, Bábik rögtön a legelső meccsen maródivá vált, fél évig nem volt bevethető Doman és Porkoláb, hetekre kidőlt Horváth és Miklián, folyamatosan volt öt-hat sérültünk, ehhez pedig még jött, hogy télen váratlanul eligazoltak a Németh-fivérek. Ezzel az állománnyal, főleg, hogy nem mindenki a posztján tudott szerepelni, nagyon jó eredményeket értünk el. Az éremnek viszont mindig két oldala van, a másik, hogy Monostori személyében szinte az egész tavaszt végigjátszotta egy ifista, míg a hajrában, a serdülőkorú Marton Kevin is stabilizálta helyét az első csapatban.

- Mennyire hozta meg nehezen a döntést, miszerint feláll a kispadról?

- Már érlelődött bennem a döntés. A vállalkozásaim sűrűn külföldre vagy éppen az ország különböző, lakhelyemtől, Váctól távol eső vidékeire szólítanak, és ezért az utóbbi időben csak úgy tudtam dolgozni, hogy jelen legyek az edzéseken, ami a munka kárára ment mindkét oldalon, ezért úgy döntöttem, amennyiben a vezetők találnak megfelelő megoldást, ami viszonylag gyorsan meg is született, nem folytatom a berkenyei edzősködést. Ennek ellenére, a csapat mellett maradok, ahogy korábban, amikor tudok, ott leszek a mérkőzéseken.

- Egyénileg kikkel volt leginkább megelégedve?

- Az általában védő Hisbéli, közel a negyvenhez is extra teljesítményt nyújtott. A védelemben két stabil tagunk, Bábik és Horváth sokat volt sérült, Pápai viszont ragyogó igazolásnak bizonyult, a csapat egyik legjobbja volt az egész tavaszi szezonban. Középen Mravik volt az, aki magasabb osztályt is tudna játszani, ragyogó szűrő, helyenként voltak jó mérkőzései Ságinak is. A csatárok sok gólt rúgtak, bár munkahelyi elfoglaltság és sérülések nehezítették dolgukat, ettől függetlenül azonban talán a megye legjobb támadótriójához tartozik a Bőgér, Fábri, Greff hármas.

- Ahogy már korábbi riportunk során is taglaltuk, kisebb kihagyást követően tért vissza a nógrádi vérkeringésbe. Milyen élményekkel gazdagodott az elmúlt egy évben?

- A jéghegy csúcsa ugye a felnőtt foci, ahol ugyan volt pár jó mérkőzés és erős csapatok, akadnak gyengécskék is, a létszám pedig rendkívül kicsi. A második és harmadik ligában ad hoc jellegűnek ítélem meg a nógrádi futballt, egyes csapatok rendre hat-, nyolc- tizenkét gólos vereségekben voltak érdekeltek, akik pedig nyertek, azok is csak vasárnaponként állnak össze, edzésmunkáról és szervezettségről tehát ezeknél az osztályoknál nem lehet beszélni. Rosszabbnak látom az utánpótlás helyzetét, hiszen bele-belenéztem az ifi meccsekbe, hátha volna olyan tehetséges gyerek, akit fel tudnánk hozni, illetve a fiam révén nagyon sok serdülő találkozót is láttam. Nem megbántva senkit, de valami szörnyű, ami ezekben a bajnokságokban labdarúgás címszó alatt folyik, de ezzel nem a megyét akarom ostorozni, mivel vélhetően így van ez több helyen is. Sajnos egyelőre még nem látom viszont azokat a játéktéren azokat az erőfeszítéseket, amiket egyébként a kormány és az MLSZ megtesz.

- Mit gondol, előbb-utóbb láthatjuk ismét a kispadon?

- Soha ne mondd, hogy soha, bár nem tervezem, hiszen bármilyen szinten lehet csinálni akár profi szinten a dolgokat, ahhoz viszont idő és türelem kell a vezetők részéről. Voltak érdeklődések, akár utánpótlás szintről is, az ilyen jellegű feladat viszont még rendszeresebb munkát igényelne. Egy-két megyei csapat részéről szintén volt érdeklődés, és lehet, még lett volna nagyobb is, amennyiben nyitva hagyom a kaput, de jelenleg nem tervezek edzősködni. Figyelemmel fogom kísérni a történéseket, hiszen az ember ezt szereti, de perpillanat nem szerepel a terveim között, hogy bármelyik csapat kispadjára leüljek.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.

 
 

    Hozzászólás

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.